24 örökmozgó, ficergő, kutató, minden iránt érdeklődő, mindent kipróbálni akaró gyerkőc, három felnőtt, ez a Micimackó csoport.

Éljük az óvodások életét: nap, mint nap felfedezzük a körülöttünk lévő csodákat, járjuk a környező réteket, erdőket, vízpartokat és közben ismerkedünk mindennel, ami csak a szemünk elé kerül. Figyelünk és ismerkedünk. Féltünk és óvunk. Odébb rakjuk a csigát, ha az az úttestre tévedt. Nyomon követjük a hangyákat. Játszunk, varázsolunk mindenhol, mindenkor, mindennel, ami csak a kezünkbe kerül: faágakból ház épül vagy varázsbottá válik. A gesztenyék, kövek társasjáték bábuivá, a zokni kígyóvá és a fél pár kesztyű tyúkocskává alakul át. Az elkészült alkotások, pedig életre kelnek, bábok, mesehősök lesznek, és már szövődik is köréjük a hihetetlen kalandokkal teli történet, mese és dallam, melyhez hangszer is dukál. Ekkor újra kezdődhet az alkotás: hangszerré lesz a dió, a gyűjtött kő és faág.
Röviden ilyen a „Micimackós” körforgás. Olyan, mint az idő, az évszakok vagy az élet körforgása. Állandóságot, biztonságot, melegséget sugároz, ahol mindenki bátran kipróbálhatja és megismerheti önmagát és egymást. Igazi „százholdas pagony”, ahonnan el lehet rugaszkodni, ahová vissza lehet térni. Megpihenni. Később aztán megerősödve tovább haladni.

“…a gyermekeknek két dolgot kell adnunk: gyökereket és szárnyakat. Gyökereket, amelyek tartást adnak, hogy tudják hova tartoznak, de ugyanígy szárnyakat is, amelyek… lehetőséget adnak új utakat bejárni vagy inkább repülni.” (Johann Wolfgang von Goethe)